Ha a gyermek nem jól beszél, akkor a szülők aggódni kezdtek, és úgy döntenek, hogy konzultálnak egy szakemberrel, és beszédterápiás vizsgálaton mennek keresztül. A kisgyermekek beszédbeszédének beszédterapeuta általi diagnosztizálása lehetővé teszi annak megállapítását, hogy valóban probléma-e a beszéd fejlődése, vagy mindennek a korhatáron belül kell történnie.
A logopédiai vizsgálatnak dinamikusnak, teljesnek és összetettnek kell lennie. A beszéd diagnózisa a megsértéseinek elemzésére irányul, hiszen minden egyes tünetükre jellemző jogsértés. A korai gyermekkorban leggyakrabban a következő beszédzavarok fordulnak elő: törölt dysarthria, dyslachia, nyitott rhinolalia. A diagnózist néhány tényező figyelembe vételével állapítják meg: a gyermek kora, egyidejű krónikus betegségek, születési trauma, a család társadalmi státusza, a pszichológiai helyzet a családban, hányan élnek a gyermekek családjával.
Az artikulációs készülék anatómiai szerkezetét különösen alaposan megvizsgáljuk. Az artikulációs szervek anatómiai szerkezetére vonatkozó adatok megszerzéséhez szakembernek meg kell vizsgálnia a szájüreget. Az artikulációs készülék mobilitásának megteremtése érdekében a beszédterapeuter megkéri a gyermeket, hogy végezzen alapvető mozgásokat az ajkakkal, a nyelvvel és a puha égzel, és észre fogja venni a mozgás sebességét és szabadságát. Továbbá az orvos figyelni fogja az egyes szervek bal és jobb oldali mozgásának egységességét és simaságát, valamint azt, hogy az egyik mozgás milyen könnyen átmegy a másikba.
A felmérés során fontos tényező a szülőkkel folytatott beszélgetés, amely segítséget nyújt a beszédkeltéshez kapcsolódó konkrét panaszok felkutatásában. Szintén figyelembe kell venni azt a tényezőt, hogy a gyermek hogyan reagál a beszéd nehézségeire.
A vizsgálat során minden hang, simaság és tempó a beszéd, a szókincs ellenőrizni. A hangminőség ellenőrzése érdekében a gyermek különböző tárgyak képével ellátott képeket jelenít meg. A képeket a beszédterapeuta választja ki úgy, hogy a hallható hang a szó elején, közepén és végén legyen.
A vizsgálat végén a szülők beszédterapeutát kapnak, amelyben meghatározzák a diagnózist. És ha a jogsértés létezik, akkor speciális foglalkozásokhoz kell korrigálni.
A vizsgálat során a beszédterapeuta meghatározza a gyermek szellemi fejlődésének állapotát is. Végtére is, amikor egy beszédterapeuta beszédzavarát elemzi, az értelem állapota a fő tényező. Fontos, hogy azonosítsuk a rendellenesség legfőbb okát: ez lehet a mentális retardáció, késlelteti és torzítja a beszéd fejlődését, vagy súlyos beszédzavar lehet, amely megakadályozza a gyermek általános fejlődését. Annak meghatározásához, hogy mi van a beszédkultúra mögött, speciális technikákat tartanak.
A beszédterapeutának előzetesen előre kell gondolnia, hogyan fogják lefolytatni a leckéket. Ennek során elsősorban a gyermek korát kell figyelembe vennie, majd más tényezőket (a gyermek szüleivel való beszélgetést), amelyek segítenek neki a gyermekkel való kapcsolattartásban. A beszédterapeutának a gyermekkel való kapcsolata a gyermek számára szükséges ahhoz, hogy szívesen végezzen feladatokat és kéréseket, és válaszoljon a kérdésekre.
A beszédterapeuta a felmérés során választhatja ki a játék megfelelő taktikáját, amely lehetővé teszi a beszédzavarok pontos diagnosztizálását. Végtére is, mint ismeretes, minden gyerek szereti a játékot, így a gyerek nem érez semmi kellemetlenséget, és a beszédterapeuta számára a felmérés játékformája nagyon informatív lesz.
A beszédterapeuta egy másik módszeres diagnózismódszert is alkalmazhat, amely a gyermek aktívan figyelését jelenti, amikor az utóbbi teljesíti a neki kijelölt játék- és oktatási feladatokat. Ebben az esetben a beszédterapeuta a gyermeknek képet vagy játékot kínál, és elmondja, mit kell tennie a témával.
Az általánosítás és a figyelemelterelés folyamatához kapcsolódó feladatok nagy jelentőséggel bírnak:
- Ha egymás után sorba rendezi azokat a képeket, amelyek egy adott tartalomhoz kapcsolódnak egymáshoz, azaz egy képből egy képhez, bizonyos műveletnek kell lennie.
- A képek csoportosítása: bútorok, ételek, zöldségek, játékok, gyümölcsök. Állítson fel képeket az asztalon a csoportokban, és magyarázza el a gyereknek, hogy miért vannak ugyanabban a csoportban, majd mondja meg, hogy a csoport összes eleme egy szónak nevezhető.