Az Asperger-szindróma az autizmus formáira utal, legalábbis az orvosi szakirodalomban. Ezt a diszfunkciót leggyakrabban gyermekkori, 4 és 11 éves kor között diagnosztizálják. Elmondható, hogy az Asperger-szindrómát az embernek a nem megfelelő társadalmi viselkedésben, valamint a nem szokványos kommunikációs viselkedésben való felfogásában fejezi ki. A betegségben szenvedők három nehézséggel küzdenek bizonyos nehézségeket: a társadalmi kommunikáció, a társadalmi képzelőerő és a társadalmi interakció.
Első pillantásra az Asperger-szindrómában szenvedő személy, vagy ahogy az úgynevezett "autizmus spektrum-rendellenesség" is szinte lehetetlen. Ezeknek az embereknek nincsenek látható rendellenességek, a betegség jelenlétét csak a kommunikáció folyamatában észlelheti. Orvosi forrásokban ez a szindróma a társadalmi interakció megsértésének minősül, amely közvetlenül befolyásolja az egyén normális működését életének folyamatában.
A főbb nehézségek
Szükséges tudni, hogy az Asperger-szindrómában szenvedők teljesen normális és teljes életet élvezhetnek az optimális feltételek megteremtéséhez. Bár egyes tudósok úgy vélik, hogy a tünetegyüttesnek sok az autista közössége, hiszen az Asperger-szindrómában szenvedő emberek szellemi fogyatékosok lehetnek, az általános kép azt mutatja, hogy ez a rendellenesség inkább a társadalmi interakció zavaraival függ össze. Sokan, akiknél az Asperger-szindrómát gyerekként diagnosztizálják, idősebb korukban egyre inkább alkalmazkodnak a társadalomban való élethez, és egyes tünetek a háttérbe szorulnak.
Valójában az ilyen emberek főbb nehézségei a következők:
- a társadalmi képzelőerővel kapcsolatos nehézségek - nem teljesen értik, hogy mások mit mondanak, nem tudják elképzelni az események továbbfejlesztési folyamatát, valamint a kapcsolatokat, nehéz megérteni mások gondolatait és érzéseit. Az Asperger-szindrómában élő emberek mindent szó szerint értelmeznek, nem reagálnak viccekre, és nem érzékelik a stabil kifejezések (frazeológiai egységek és aforizmák) jelentését;
- a társadalmi interakció nehézségei - ezek az emberek kommunikálni akarnak, de betegségük miatt állandóan hasonló nehézségekkel küzdenek. Alig van baráti kapcsolataik, nem mindig támogatják a beszélgetést, elkezdhetnek beszélni egy teljesen elkülönülő témában, vagy kérdéseket tehetnek fel. Az Asperger-szindrómában szenvedő emberek gyakran félnek más emberektől, hogy túl hirtelen és közel állnak egymáshoz, rosszul viselkednek, vagy minden ok nélkül elválnak.
- a társadalmi kommunikáció nehézségei - ezek az emberek nem mindig értenek más emberek arckifejezéseit, hangját és intonációit. Amikor nehéz szavakat kiejteni (például tudományos fogalmakat), vagy összetett mondatok összeállításakor nem teljesen értik meg értelmüket.
Egyébként ezek az emberek gazdag képzelőerővel, tehetséggel rendelkeznek, és még kiemelkedő művészek, orvosok, ügyvédek és így tovább. Az intelligencia szintje gyakran nem alacsonyabb, mint más, egészséges embereké. Néha átlag felett van. Az ilyen emberek beszédkészsége a legtöbb esetben nem különbözik mások képességeitől. Ezenkívül az Asperger-szindrómában szenvedők képesek egy adott témára vagy jelenségre rögzíteni, és mélyebbre és mélyebbre tanulmányozni. Azoknál az iparágakban, ahol automatikus műveleteket kell végrehajtani, nap mint nap ugyanolyan rutinszerű munkát végeznek, ezek az emberek is sikeresek lehetnek.
Megkülönböztető jellemzők
Az "Asperger-szindrómát" diagnosztizált emberek bizonyos okokból még mindig kiválaszthatók a tömegből, kivéve azokat, amelyekre csak a kommunikáció folyamatában azonosulnak. Ezek a tulajdonságok magukban foglalják: egy bizonyos témával való elbűvölést, egy olyan hobbi kialakulását, amelyhez egy személy teljes időt szentel, az érzéki nehézségek (szenzáció, látás, illat és más érzékszervek), a rend szeretetének és egy bizonyos tervezett életszakasz .
Az első esetben az ilyen lelkesedés nemcsak az értelem és a készségek fejlesztését, hanem a társadalmi kommunikációt is létrehozhatja, ha az ember hobbija legalábbis valamilyen módon kapcsolatban áll az emberekkel vagy a társadalommal. Ez a "rögzítés" mély tanulmányozásra, később a szakmára építhet. Ami egy bizonyos terv és rend szeretetét illeti, egyszerűen egyszerűen enyhítheti az autista betegségben szenvedőket a stressztől és a félelmektől, mert szemmel és szemmel látják a világot, és a legtöbb esetben félelmetesnek látják őket.
Az érzékelési nehézségek jól fejlettekké válnak, vagy fordítva, fejletlen látás, szag, hallás. Például túl hangos hangok, az élénk színek félelmet vagy stresszt okozhatnak. Emellett ezek az emberek nehézségekbe ütköznek a testük érzésével, õk nem orientálódnak jól az ûrben, nem mindig korrelálnak egymással, mennyire közelítenek máshoz. Emellett gyakran vannak olyanok is, akik nem tolerálják az érintést, az autista betegségben szenvedők valóban fájdalmat érezhetnek az ilyen jellegű érzések miatt.
Lehet gyógyítani?
Ezt a betegséget általában gyermekkorban diagnosztizálják, és az ember egész életében kénytelen vele élni. Néha, amikor felnőttek, megszabadulnak néhány tünettől, de lehetetlen teljesen gyógyítani a szindrómát. Az olyan gyógyszerek, amelyek "gyógyítottak" a mai napig, nem léteznek. Lehetséges olyan nem gyógyászati módszerek alkalmazása, amelyek nem gyógyítanak, de képesek lesznek az egészséges emberek állapotához legközelebb eső embert támogatni. Ezek a módszerek javíthatják az ember életminőségét, és segítenek neki kommunikációs képességek és képességek fejlesztésében. Ilyen módszerek közé tartozik: a kognitív-magatartási pszichoterápia, fizioterápiás gyakorlatok a mozgások koordinációjának javítása, a szociális készségek képzése terén. Szükség esetén az egyidejűleg alkalmazott betegségek, például stressz, depresszió, idegesség kezelése is elvégezhető.