Ideális esetben a szállítási folyamatnak meg kell kezdődnie, és magának kell megtörténnie, a meghatározott időben és egy adott forgatókönyv szerint. De vannak olyan helyzetek, amikor ez a folyamat külső beavatkozást igényel bizonyos eljárások és lépések formájában, a szülés ösztönzésének. Ennek az eljárásnak az oka, hogy az anya és a gyermek kockázatok előfordulása valószínűsíthető.
Ezek a kockázatok a következők:
- Az a valószínűsége, hogy a gyermek viseli. Hasonló helyzetben a munkaerő stimulálása a terhesség 41 és 42 hetes között kezdődik.
- Olyan helyzetben, ha a vízszétválás folyamata már megtörtént, és a harcok nem kezdődtek el 24 óra után, ahogy kellene.
- Ha a munkaerő nőt cukorbetegségben diagnosztizálják, a terhesség 39-40. Hetében munkaerő-stimulációt ajánl, feltéve, hogy a magzat fejlődése a normák határain belül megy végbe.
- Ha az anya veseelégtelenségben és egyéb krónikus betegségekben szenved.
Vannak azonban olyan helyzetek, amikor a szülõ nõ személyes okok miatt kéri a munka ösztönzését.
Jelenleg többféle munkaerő-stimuláló módszert alkalmaznak, egyesek többször is alkalmazhatók a leghatékonyabb eredmény elérése érdekében, és néhányat aggregáltan használnak.
A munkaerő ösztönzésének módszerei
Az amniotikus membrán elcsípése
Az eljárás lényege az anyai méhben lévő csecsemőt körülvevő amniotikus membránok fokozatos és pontos hámlása. Ez az eljárás szükség esetén megismételhető.
Érdemes megjegyezni, hogy az eljáráshoz néhány kellemetlen érzés társulhat. És fennáll annak a lehetősége, hogy meg kell ismételni.
A prosztaglandin alkalmazása
Ezt a gyógyszert hormonszerűnek kell tekinteni. A parturient tabletta, gél vagy méh gyűrű formájában adagolják a hüvelyben. Ez a gyógyszer elősegíti a méhnyak "érését" és a kontrakciók kezdetét. Ez a gyógyszer 6-24 óráig kezdi meg működését, attól függ, hogy milyen formában alkalmazzák. Vannak esetek, amikor szükség van a módszer ismételt alkalmazására.
Ez a módszer a munkaerő ösztönzésének legáltalánosabb módja; a leghatékonyabb és a legkevesebb nemkívánatos hatás. Az egyetlen dolog, amely ritkán fenyegetheti a prosztaglandin használatát, a méh hiperstimulációjának előfordulása, de ez a folyamat nem visszafordíthatatlan.
Az amniotikus folyadék kinyitása
Ezt a módszert nagyon ritkán alkalmazzák a modern orvostudományban, és csak akkor, ha valamilyen oknál fogva nem lehet másik módszert alkalmazni. Azonban hazánkban még mindig vannak anyasági kórházak, ahol ezt a módszert nagyon gyakran használják, miközben nem ajánlott.
Az eljárás lényege, hogy az amniotikus folyadék egy kis szúrását egy speciális eszközzel orvos vagy szülésznő végzi.
Ez a módszer nem mindig vezet a kívánt eredményhez, és vele jár a fertőzés veszélye olyan gyermek esetében, aki az amniotikus folyadék kinyitása után védelem nélkül marad.
Oxitocin alkalmazása
Ezt a gyógyszert csak akkor alkalmazzák, ha a fenti módszerek nem vezetnek a kontrakciók kialakulásához, vagy nem hatékonyak. Ezt a módszert a legszélsőségesebb esetekben használják, mert annak használata hátrányai vannak.
Ez a gyógyszer, amely hormonális, intravénásan adják be a csepegtetőn keresztül; ez biztosítja a leggyorsabb belépését a véráramba. Ezenkívül a csepegtető lehetővé teszi az orvosi személyzet számára, hogy szabályozza a gyógyszer bejutásának sebességét, ezáltal biztosítva, hogy a páciens által nyert oxitocin mennyisége ne haladja meg az egyes esetekben szükséges mértéket.
Ennek a módszernek az alkalmazása bizonyos kockázatokat hordoz magában, például túlságosan intenzív méhösszehúzódásokat, ami viszont a gyermek hypoxia kialakulásához vezethet. A méh túlérzékenységének komoly veszélye is fennáll.
Ha a vizsgált módszerek egyike sem vezet a megfelelő eredményhez, az orvos dönthet úgy, hogy egy császármetszést szül.