A gyermek életének hetedik éve a gyermekfejlesztés rendkívül fontos öt és hét év közötti időszakának folytatása. Az elmúlt évben az öt év alatt gyermekkorban megjelenő pszichológiai entitások kialakulásának folytatása jellemezhető. Az új formációk későbbi bevezetése azonban az új irányok és fejlődési irányvonalak kialakulásához szükséges pszichológiai feltételek megteremtésének alapja.
Az óvodás korosztály (6-7 év) esetében jelentős változások vannak a gyermek testében. Ez az érés bizonyos fokozata. Ebben az időszakban a szervezet kardiovaszkuláris és támogató-motoros rendszerei intenzíven fejlődnek és erõsödnek, kis izmok alakulnak ki, a központi idegrendszer különféle részei fejlõdnek és differenciálódnak.
Ezen korszak gyermekei számára is jellemzőek a fejlődés bizonyos pszichológiai jellemzői. Ezek a különböző mentális és kognitív mentális folyamatok, mint például a képzelet, a figyelem, a beszéd, a gondolkodás, a memória fejlődése benne rejlik.
Figyelem! Az óvodás kora gyermekét az önkéntelen figyelem uralja. És ezen időszak végére az önkéntes figyelem fejlõdésének idõszaka, amikor a gyermek megtanulja tudatosan irányítani és bizonyos idõt bizonyos tárgyakra és tárgyakra tartani.
Memória. Az iskola előtti időszak végére a gyermek önkényes hallási és vizuális memóriát fejleszt ki. A különböző mentális folyamatok szervezésének egyik fő szerepe megkezdte a memória megjátszását.
A gondolkodás fejlődése. Az iskola előtti szakasz végére felgyorsul a vizuális-vizuális gondolkodás növekedése, és elkezdődik a logikus gondolkodás fejlődési folyamata. Ez a gyermek általános képzési, összehasonlítási és osztályozási képességének kialakulásához vezet, valamint képes meghatározni a tárgyak alapvető jellemzőit és tulajdonságait a környező világban.
A képzelet fejlődése. A kreatív képzelet az iskola előtti időszak vége felé fejlődik, a különböző játékok, a bemutatott benyomások és képek fényessége és fényessége miatt, váratlan társulások.
Beszédet. Az iskola előtti időszak végére a gyermek szókincse jelentősen megnövekedett, és képesek arra, hogy az aktív beszédben számos nehéz-grammatikai képességet használjanak.
A gyermek aktivitásának hat vagy hét éves korában emocionális és az érzelmi reakciók fontossága nő.
A személyiség kialakulása, mint a gyermek mentális állapota az iskola előtti időszak vége felé, összefügg az öntudat fejlődésével. A 6-7 éves gyermekek fokozatosan önbecsülést hoznak létre, amely attól függ, hogy mennyire sikeres a tevékenységük, mennyire sikeres a társaik, ahogy az oktatók és más környezõk is értékelik. A gyermek már tudatában van önmagának, valamint a különböző kollektívák - a család, a társaik stb.
Az e korban régebbi gyermekek már tükrözhetik, vagyis tudatában vannak az "én" társadalmi életnek, és ennek alapján belső pozíciókat hoznak létre.
A 6-7 éves gyermek személyes és mentális szférájának fejlődésének egyik legfontosabb új formája a motívumok alárendelése, majd az "akarok", a "nekem" fokozatosan egyre inkább "akarok".
Ebben a korban is nő az önbecsülés vágya az olyan területeken, amelyek a nyilvános értékeléshez kapcsolódnak.
Fokozatosan a gyermek tudatában az "én" és a belső pozíciók kialakulásának ezen az alapon az iskola kor kezdete felé vezet az új törekvések és igények kialakulásához. Ez az oka annak, hogy a játék, amely az iskola előtti időszakban a gyermek elsődleges tevékenysége volt, fokozatosan visszavonja pozícióját ebben a képességben, már nem képes teljes mértékben kielégíteni. Szükség van arra, hogy túléljük a szokásos életmódot, és részt vegyünk a társadalmilag jelentős tevékenységekben, vagyis egy másik társadalmi pozíciót fogadunk el, amelyet rendszerint "iskolai gyermeke pozíciójának" neveznek, ami az iskoláskor előtti gyermekek mentális és személyes fejlődésének egyik legfontosabb eredménye és jellemzője.