A gerinc és a gerincvelő sérülései

A radiográfia a gerincvelő sérülésekkel járó betegek vizsgálatának fő módja. Azonban a számítógépes (CT) és a mágneses rezonancia képalkotás (MRI) segíthet a kezelés módjának megválasztásában és a hatékonyságának ellenőrzésében. A gerinc sérülései, amelyek védik a gerincvelőt, gyakran előfordulnak. Rendszerint a közlekedési balesetek következtében keletkeznek, vagy magasságból esnek. A gerincvelő károsodása izolálható vagy kombinálható a fej, a mellkas és a hasi sérülésekkel, amelyek veszélyt jelentenek a beteg életében. A cikk fő témája a gerinc és a gerincvelő sérülése.

A gerincvelő sérülései

A gerinc trauma és az egyidejű gerincvelő sérülésének kialakulása és súlyossága számos tényezőtől függ: a páciens életkora, a vázizomzat korábbi betegségeinek jelenléte, a sérülés mechanizmusa és az ütőerő. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a sérülés időpontjában a gerincoszlop helyzete eltér a traumát követő röntgenfelvételektől. A gerinctörések csonttöredékek eltolódásával a gerincvelő sérülése az esetek mintegy 15% -ában fordul elő, 40% -kal a méhnyak sérülései vannak. A gerinc trauma körültekintő vizsgálata rendkívül fontos - gyakran elősegíti a helyreállítási folyamat felgyorsítását. Annak ellenére, hogy a CT és az MRI jelentősen kibővíti a diagnosztikai képességeket, mégis csak egy egyszerű radiográfiás módszert kell használni az első vonal tanulmányozásához. A kár helyének meghatározásához jó minőségű röntgenfelvételek sorozata elegendő.

Előzetes diagnózis

Néhány, a nyaki gerincvelőben szenvedő páciensnél a kezdeti stádiumban nem lehet diagnosztizálni a második nyakcsigolya törését. Így, ha egy beteg gerinctorda-gyanús gyanúval lép be és eszméletlen, akkor az egész gerincoszlop röntgenfelvételeit, és ha szükséges, CT és MRI-t kell végrehajtani. A CT pontosabban meghatározhatja a törés lokalizációját és a gerincvelő csonttöredékeinek kimutatását. Trauma esetén a spirális CT különösen fontos - lehetővé teszi a diagnózis felgyorsítását és a pontosabb diagnózist. Az MRI növelte a gerincvelő trauma diagnosztikai képességeit. Ez a módszer elengedhetetlen a lágyrészek és a gerincvelő sérülések kimutatásához.

Cuneiform törés

A mellkasi és ágyéki csigolyák traumái nagyon gyakoriak. Ezek a túlzott stressz következtében keletkeznek ezeken az ülő és rugalmatlan szerkezeteken. A törés jelenlétét és típusát egyszerű radiográfiával határozhatjuk meg. Azonban CT és MRI szükséges lehet a károsodás mértékének meghatározásához. A számítógépes tomogram mutatja a csontdarabok elülső elmozdulását és a gerincvelőbe való hegesztését (nyilakkal jelezve). A mellkasi és ágyéki csigolyák hátsó részén a ék alakú tömörítő töréseket az instabilitás jellemzi. A gerinc és a gerincvelő további károsodásának megelőzése érdekében belső rögzítésre van szükség.

Térfogat CT

Új kutatási módszerek, különösen a spirál CT, lehetővé teszik a gerinc háromdimenziós képét. Gyakran használják a műtét előtt a gerincoszlop kombinált sérüléseihez. Ha a törés helyzete instabil, azonnali sebészeti beavatkozásra van szükség, amely során a töredékek belső rögzítését végezzük.

A gerincvelő sérülése

A nyaki gerinc különböző részeinek anatómiai és biokémiai jellemzői vannak; a röntgenfelvételeken másképp néz ki. Ezek a tulajdonságok szintén befolyásolják a sérülés klinikai képét és a lágyrészek károsodásának mértékét. A lágy szövetekben bekövetkező változások ödéma és vérzés miatt alakulnak ki; ezeket MRI segítségével detektálhatják.

Epidurális hematoma

Az akut stádiumban a gerincvelő közvetlen károsodása ödémához vagy zúzódáshoz, valamint vérzés kialakulásához vezethet. A nyaki gerinc trauma következtében a dura nehézségei károsodhatnak a hematoma (vérrögképződés) kialakulásával, amely a dorsalis

A gerincvelő szakadása

A súlyos sérüléseket gyakran kíséri a gerincvelő szakadása. Általában ez akkor történik, ha a gerinc túl erős. Ez a trauma krónikus neurológiai rendellenességek kialakulásához vezet. A károsodott funkció mértéke függ a gerincvelő károsodásának mértékétől.