Az agy megosztottsága
A nagy félgömbök olyan részekre vannak felosztva, amelyek nevét a koptató csontok adják: • Az elülső lebenyek a Roland előtti és a szylvi barázda fölött helyezkednek el.
• A temporális lebeny a hátsó és az oldalsó sulcus hátsó részének mögött helyezkedik el; visszahúzódik a parieto-occipital furrow-ra - egy rés, amely elválasztja a parietális lebenyét az occipitaliságtól, ami az agy hátsó részét képezi.
• Az időbeli lebeny a sylvános barázda alatt elhelyezkedő és a hátsó szemközti lejtővel határos terület.
Ahogy az agy intenzíven nő a születés előtt, az agykéreg megkezdte a felszínének növekedését, és így kialakult az agy jellegzetes megjelenése, amely a dióhoz hasonlít. Ezeket a hajtogarakat vándorként ismerik, a hornyokat megosztó hornyokat buroknak nevezik. Bizonyos hornyok minden emberben ugyanazon a helyen találhatók, ezért iránymutatásként szolgálnak az agy négy részre való elosztására.
Vonatok és barázdák kifejlesztése
A magzat fejlődésének 3-4. Hónapjában kezdődik a bozótok és az örvények. Addig az agy felszíne sima marad, mint a madarak vagy kétéltűek agya. Egy összehajtogatott szerkezet kialakulása növeli az agykéreg felszíni területét a koponya korlátozott térfogatú körülmények között. A kéreg különböző részei speciális, rendkívül speciális funkciókat látnak el. Az agykéreg a következő területekre osztható:
• Motorzónák - kezdeményezzék és ellenőrizzék a test mozgását. Az elsődleges motor zóna szabályozza a test ellentétes oldalának tetszőleges mozgását. Közvetlenül a motoros kéreg előtt az úgynevezett premotoros kéreg, és a harmadik terület - egy további motorzóna - az elülső lebeny belső felületén fekszik.
• Az agykéreg érzékelő területei érzékelik és általánosítják az érzékeny receptorokról szóló információkat a szervezet egészében. Az elsődleges szomatoszenzoros zóna a test ellentétes oldalától érzé- kenységet érzékeny érzékelőktől, fájdalomtól, hőmérséklettől és az izületek és izmok helyzetétől (proprioceptív receptorok) érkező impulzusok formájában kap.
Az emberi test felszínének "ábrázolása" van az agykéreg érzékszervi és motorhelyeiben, amelyek egy bizonyos módon szerveződnek. A kanadai idegsebész Wilder Penfield, aki az 1950-es években gyakorolta, egyedülálló térképet készített az agykéreg érzékszervi területeiről, amelyek a test különböző részeiről származó információkat érzékelik. Kutatásának részeként olyan kísérleteket végzett, amelyekben azt javasolta, hogy a helyi érzéstelenítés alatt álló személy az érzéseit olyan időpontban írja le, amikor az agy felszínének bizonyos területeit stimulálja. Penfield úgy találta, hogy a poszt-centrális gyrus stimulálása tapintásos érzéseket váltott ki a test másik felén lévő bizonyos területeken. Más tanulmányok kimutatták, hogy az emberi test különböző területeiért felelős motoros kéreg nagysága jobban függ az elvégzett mozgások összetettségétől és pontosságától, mint az izomtömeg erejétől és térfogatától. Az agykéreg két fő rétegből áll: a szürke anyag egy vékony, körülbelül 2 mm vastag ideg- és gliáiissejtréteg, és fehér anyag, amelyet idegrostok (axonok) és gliáiis sejtek alkotnak.
A nagy félgömbök felületét szürke anyag réteggel borítják, amelynek vastagsága az agy különböző részeiben 2-4 mm-re változik. A szürkeállományt idegsejtek (neuronok) és szubsztitúciós funkciókat ellátó gliáiis sejtek alkotják. A legtöbb agykéregben hat különböző sejtréteg detektálható mikroszkóp alatt.
Az agykéreg neuronjai
Az agykéreg neuronjait (amelyek magukban foglalják a sejtmagot) lényegében különböznek a formájukban, mindazonáltal csak két nagyobb dolog különböztethető meg.
- A piramissejtek a nevüket a neuron testének alakjává alakítják, amely hasonlít egy piramisra; azok axonjai (idegrostok) az agykéregből származnak, és információkat hordoznak az agy más részeire.
- A nem piramissejtek (a többiek) arra szolgálnak, hogy más forrásokból származó információkat észleljenek és feldolgozhassanak.
Az agykéregben lévő hat sejtréteg vastagsága nagyban függ az agy területétől. A német neurológus Corbinian Broadman (1868-191) ezeket a különbségeket az idegsejtek megfestésével és mikroszkóp alatt történő megvizsgálásával vizsgálta. Brodmann tudományos kutatásának eredménye az agykéreg 50 különálló helyre történő elosztása bizonyos anatómiai kritériumok alapján. A későbbi tanulmányok kimutatták, hogy az így elkülönített "Brodmann mezők" sajátos élettani szerepet játszanak, és egyedülálló módjai vannak az interakciónak.