A smink művészete régóta fejlődött. Az ókori Egyiptomban voltak olyan könyvek, amelyekben feltártak a láthatóság létrehozásának titkai, és a görögök kezdték megnyitni a szépségszalonokat a 2. században. Ráadásul azok az emberek, akik akkoriban a modern Olaszország területén éltek, még akkor is ismertek az epilálással. De persze az ókori Egyiptom volt, aki leginkább a test és a smink gondozásában fejlődött.
De csak a nemes és gazdag emberek engedhették meg maguknak, hogy jól néznek ki. Az egyiptomiak nagyon kedvelték az illatos fürdőket, és utána különböző bőrápolási termékeket alkalmaztak olajok és krémek formájában természetes módon a szervezetben. Az ókori egyiptomiak még egy testradírot is használtak, amely akkoriban a folyó folyóján található iszap volt. Hozzáadtak egy kis agyagot és hamut, és kiváló eszközt kaptak a bõrre.Az ókori Egyiptomban sok sminkeszköz nemcsak szebbnek látszik, hanem a bőrön is. Már abban az időben nagyon népszerű a nők ebben az országban volt eyeliner. Az ilyen kék színű kozmetikai készítéshez lapis lazulit használtak liszt állapotban, és fekete bélés létrehozása érdekében az antimon zúzódott. Ezeket a porokat ezután egyes növényi olajokkal keverték össze, így kiváló megjelenítési eszköz volt.
Emellett az egyiptomiak gyakran használtak árnyékokat agyagból és rézoxidból, ahol a por malakit és türkiz állapotába zúztak. Az egyiptomi divatos nõk szemöldökét festették, az ajkak vörösre festettek, az arcon természetes árnyalatú színezést alkalmaztak. És bár az ókori Egyiptom lakói többnyire csekélyek voltak, végül is az arcbőr fehérítése népszerű volt, mert a bőr sápadt színét az arisztokrácia egyik fő jelének tekintették. Nem az utolsó szó az ún. Egyiptomi kozmetikumokról, természetesen Cleopatra királynő.
Az ókori Görögországban a nők szegény arcszínt is keresettek, így minden lehetséges módon megpróbálták fehéríteni a bőrt. Azonban az egyiptomiaktól eltérően a görögök úgy vélték, hogy a sápadt bőr fényes sminkje ellenére nem lenne helyénvaló. Ez az oka annak, hogy az ókori Görögországban élő nők inkább csak esti sminkeket csinálnak. Ugyanakkor a szabad lányokat sokkal fényesebbre festették, és házasok voltak - inkább visszatartották. Cilia színezett tojásfehérje összetételével és zúzott gyantával.
Nem sokkal később az ókori Görögországban az öltözködés divatja kicsit megváltozott: a nők még a nap folyamán kréta krémet és más eszközöket is fehérítik az arcukon, arcukra fényt kavargó fekete szemöldök, és gyakran az orrhídra csatlakoznak, a szemhéjakat pedig a szemhéjakra alkalmazták. Nem sokkal azután, az ókori Görögországban kezdtek megjelenni az első szépségszalonok, az úgynevezett gynaeecas. Ilyen intézményekben olyan gyógyítók dolgoztak, akik nemcsak a főzőolajok, krémek és más kozmetikai termékek titkai voltak, de tudták, hogyan készítsünk sminket, ami akkoriban divatos volt.
A Krisztus első évszázadaiban és korunk korában a modern Olaszország területén élõ nõk is kísértést szenvedtek, és igyekeztek fényes sminket készíteni. Az ókori Rómában a gazdag családok nemcsak a házat és a főzést segítő szolgákat tartották, hanem némely nők is béreltek kozmetológusokat - a szépség szakembereket. Ezek az emberek nemcsak fehérítik a bőrt szeretőiknek, és arcukra süvítenek, hanem segítenek küzdeni a különböző bőr tökéletlenségekkel szemben. Például a baromfi alomot a pattanások közös gyógymódjának tekintették.
Azokban a távoli időkben a rómaiak rózsaszínűek a boréval, a szemeket sötét árnyékok festették, amelyeket antimonból vagy hamutól készítettek, és néha sáfránylevet használtak termelésükre. Fokozatosan nőtt a lakosság száma a Római Birodalomban, és a gyengeségmentes körülmények elkerülése érdekében a rómaiak és a rómaiak számos szappantípust kezdtek használni.
Nagyon népszerű volt ez a kozmetikai termék, melyet Galliából importált. A kecske zsírt és a bükkfát tartalmazta, és annak érdekében, hogy az íz kellemesebb legyen, aromás olajokat adtak hozzá. Így igyekeztek törődni testük szépségével az ókorban. Nos, persze, ez a kozmetikai termék sokféle változata létezik, de a természetes összetevők egyre kevésbé válnak.