Gyermekeink félelmei főleg a fantázia gyümölcsei, amelyeket valaki vagy valami gyermeke megijeszt. Általánosságban nem számít, hogy hogyan határoztuk meg gyermekes félelmünket. Fontos, hogy gyermekeink félelmei ne legyenek szükségük, mert néha elviselhetetlenné és hibásabbá teszik életünket. Talán a gyermekek félelmeinek leginkább hátránya az indokolatlan és a valósággal való kapcsolat hiánya. A félelem valóban hasznos, mert nem hiába, hogy a természet megjutalmazott minket ezzel az érzéssel. Korábban, amikor egy személy élt egy vad környezetben, gyakran mentette meg őt bizonyos haláltól.
Lássuk, mi kapcsolódik a gyermekeink félelmei, ami gyakran őrült korunk társadalmi környezetét és technológiai fejlődését kényszeríti.
Általában a gyermekek félelmei különböző helyzetekben keletkeznek. Például éles és erőteljes zaj, egy idegen gyors megjelenése a szemünk előtt, a csővezeték vizének hangja a lakásban, porszívó. Ez a lista határozatlan ideig folytatható, mivel a gyermekkori fantázia korlátlan. Ennek megfelelően a gyermekek félelmei a legbizarrabbak lehetnek.
Úgy történik, hogy gyerekkorunkban, a rémülettől és a homályos árnyékoktól való félelemtől a felnőttkori szokatlan fénytől való félelemtől, a felnőttkortól való félelmünkben, nem jelentünk magunkat. Ezenkívül előfordul, hogy gyerekkorban megijesztjük a legyeket, a bohócokat, a kóbor állatokat, a fogorvosokat, a büntetést egy kis hibára, és így tovább. Lehetséges, hogy több ezernyi ártalmatlan dologról számolunk fel egy olyan felnőtt számára, akit a gyermek pszichája megrémíthet, és felkeltheti gyermekkorunk félelmeit a felnőtt életben.
A gyermekkori gyermekkori félelmek többsége gyermekkorban rövid időn belül eltűnik, de néha előfordul, hogy a gyermekkorban tapasztalt fényes sokk még felnőttkorban is marad, amikor a valóság kemény világa irányít minket, és a tudatalatti hozzáállást keresve keres kimenet kívülről. Amikor elrejtjük a gyermekeink félelmeit, akkor természetesen jobb benyomást keltünk a körülöttünk lévők körében, mint egy személy, aki megijedt a fogorvos látogatásától.
Ahhoz, hogy gyermekkorukban megszerezhessék a megszerzett félelmüket, elkezdjük az automatikus javaslatot, hogy nincs veszély. Így igyekszünk bizonyítani az erõszakos emlékek gondolkodásának tévességét az élet gyermekkori életébõl. De valójában csak egy felnőtt trükk és egy kísérlet, hogy megtévesszük magunkat. Ahogy az élet mutatja, ez az auto-sugárzás működik, gyermeki félelmeink háttérbe szorulnak, utat engedve az ember felnőtt logikájának. Tehát, inspiráljuk magunkat, hogy szeretjük, például egy kóbor kutyát, valójában egyre kevésbé tapasztaljuk meg a gyermeknek az állatból való félelmét. A félelem kutyához való gyökere azonban a gyermekkorból nő. Talán gyermekként megijedtél egy kutya ugatásától, és most elkezdesz és próbálod elkerülni a kutyákat.
A leginkább paradox dolog az, hogy minél többet félünk valamitől, annál jobban tud a tudatunk, hogy gyermekeink félelmeit a tudat felszínére hozza. Olyan, mint egy láncreakció, amely folyamatosan növekszik. Egyszer, a kislánytól való félelem miatt, tudjuk, hogy elkezdtünk félni más dolgoktól, amelyeket halkan néztünk meg. Ez vonatkozik Önre.
Képzeld el magadat gyermekként, és ne próbáld meg elfojtani a gyermekek félelmeit, hanem szélesen nyitott szemmel nézegetni őket, és velük egy belső párbeszédet folytatni a konfliktus megoldása érdekében. Térjünk vissza ugyanarra a példára a kutyával. Nézd meg a hajléktalan kutyát, képzeld el, milyen rosszul él az utcán. Átkozódjon be az együttérzéssel, majd a gyermek félelme helyett új érzést kap - szánalom és a gyógyító szeretet mögött. Hamarosan átadhatsz a kutya nélkül. A gyermekes félelmeink megértésének kulcsa nem konkrét valóságok és tények, amelyekről félünk és próbáljuk elkerülni, de az okokból, amelyek motiválnak bennünket erre.
Ne tanulj meg harcolni a gyermekes félelmek ellen, de tanulj meg elemezni őket. Akkor örökké elfelejtheti őket. A tudatosság újfajta szerelmi szeretetként kezdi újra gyermekeink félelmeit, és megérteni, hogy nem a valóság, hanem csak a gyermek képzelőereje.