Az iskoláskor előtti gyermekek pszichológiai jellemzői

Az óvodás korszak olyan időszak, amikor a gyermek aktívan tanulja a körülötte lévő világot. Az óvodás gyermekeknek saját lelki fejlődésük van. A gyaloglás kezdetén a gyermek sok felfedezést végez, megismerkedik a szobán, az utcán, az óvónál található tárgyakkal. Felvetve különböző tárgyakat, megvizsgálva őket, hallgatva a témáról érkező hangokat, tudja, milyen tulajdonságokkal és tulajdonságokkal rendelkezik ez az objektum. Ebben az időszakban a gyermek vizuális-figuratív és vizuális-hatékony gondolkodást hoz létre.

5-6 éves korban a gyermek, mint egy szivacs, elnyeli az összes információt. A tudósok bebizonyították, hogy ebben a korszakban a gyermek oly sok információt fog emlékezni, mennyire később soha nem emlékszik az életben. Ez az időszak, amikor a gyermek érdekli mindazt, ami kiterjeszti látókörét, és ebben segít a körülötte lévő világban.

Érzelmi szféra

Általánosságban elmondható, hogy az óvodás korát a nyugodt érzelem jellemzi. Kevés oknál fogva nincs konfliktus és erős affektív kitörés. De ez nem jelenti azt, hogy a gyermek érzelmi életének telítettsége csökken. Végül is az óvodás napja tele van érzelmekkel annyira, hogy esténként a gyermek fáradt és teljes kimerültséghez jön.

Ebben az időszakban változik az érzelmi folyamatok szerkezete is. Korábban a motoros és a vegetatív reakciók szerepeltek az érzelmi folyamatokban, amelyeket az óvodás gyermekek tartanak fenn, de az érzelmek külső megnyilvánulása megszorul. Az óvodás gyászol és örül, nemcsak a mostani munkájából, hanem attól is, amit a jövőben fog tenni.

Minden, amit egy óvodás - a gyermekeket csinál, rajzol, játszik, formál, megtervezi, segít az anyának, házi feladatok elvégzésében - fényes érzelmi színezéssel kell rendelkeznie, különben a dolgok gyorsan összeomlanak, vagy egyáltalán nem következnek be. Ennek az az oka, hogy a gyermek ebben a korban nem képes olyan munkák elvégzésére, amelyek nem érdekesek neki.

Motivációs szféra

A motívumok alárendeltsége a legfontosabb személyes mechanizmusnak tekinthető, amely ebben az időszakban alakult ki. Az óvodás kora olyan időszak, amikor a motívumok alárendeltsége megindul, és ezután folyamatosan fejlődik. Ha a gyermek egyidejűleg több kívánsággal rendelkezett, akkor számomra szinte megoldhatatlan helyzet volt (nehéz volt neki dönteni a választásról). Idővel a preschooler különböző jelentőséggel és erővel rendelkezik, és könnyen dönthet a választás szempontjából. Idővel a gyermek megtanulja elnyomni azonnali indítékait, és nem fog reagálni a csábító tárgyakra, mert erősebb motivációkkal fog rendelkezni, amelyek "limiterekként" szolgálnak.

Az iskolás fiú számára a legerősebb motiváció a jutalom, bátorítás. A gyengébb motívum a büntetés, de a gyermek saját ígérete általában gyenge motiváció. Hasznos a gyermekek számára, hogy ígéreteket követeljenek, és ez káros, mivel a gyermekek számos esetben nem teljesítik ígéretüket, és számos nem teljesített fogadalom és biztosíték a gyermek gondatlanságát és nem kötelességét fejleszti. A leggyengébb az a közvetlen tilalom, hogy bármit megtegyenek, különösen, ha a tilalmat nem támasztják alá további indítékok.

A gyermek ebben az időszakban asszimilálja a társadalomban elfogadott etikai normákat, megtanulja értékelni az akciókat, figyelembe véve az erkölcs normáit, viselkedésüket ezekhez a normákhoz igazítja. A gyermeknek etikai tapasztalata van. Először is, a gyermek értékeli más emberek tevékenységét, például irodalmi hősöket vagy más gyermekeket, mert tevékenységüket még nem lehet értékelni.

Ebben a korban egy fontos mutató az óvodás becsült magatartása mások és maguk felé. Az iskoláskorú gyermekek gyakran kritikussá teszik hiányosságaikat, kortársaik személyes jellemzőket kapnak, megjegyzik a gyermek és a felnőtt közötti kapcsolatot, valamint a felnőtt és a felnőtt közötti kapcsolatot. A szülők azonban példaként szolgálnak a gyermekek számára. Ezért fontos, hogy a szülők pozitív információt adjanak a gyermeknek, függetlenül attól, hogy személyes vagy intellektuális információról van-e szó, nem szabad félelmet, aggodalmat vagy sértést belélegezni a gyermekbe.

Amikor a gyermek 6-7 éves korig érkezik, a múltban megemlékezik magáról, hogy a jelenben megértse, hogy képviselje a jövőben.